2008. május 29., csütörtök

DONIC COPPA JO PLATIN / YASAKA PRYDE ütőborítások (gyorsteszt 2.)

Mindkét borítás a gyártó szerint abba a kategóriába tartozik, amit „nem kell, nem is ajánlott” beragasztani, csörgetni, tuningolni, stb… hanem csak a szoft tulajdonságait nem befolyásoló ragasztóval kell a fához rögzíteni. A gyorsítóragasztás-érzés, a „speed glue tuning effekt ” gyárilag beépített .
Első ránézésre is látszik, hogy a gumifelület a fény felé tartva bizonyos szögekből nézve csillogós, ami némileg ellene mond az asztalitenisz szabályoknak, de összességében még határeset. Az ITTF mindenesetre engedélyezte. Mindkét borításon látható az új fajta engedélyezési szám egy téglalapban. Az első két szám a gyártó céget jelöli, a kötőjel utáni három az új számozás szerinti, a cég termékein belüli engedélyezési sorszámot.
Mindkét borításból max-osat próbáltam, amit nem szeretek semmilyen borításból sem.
Ennek ellenére véleményezem ennek figyelembe vételével.
A két terméket eléggé hasonlónak éreztem alapjában véve. Free Chack-kel voltak felragasztva, tehát nem szerves oldószeres ragasztóval, hanem ahogy őket hivatalosan kell. Ennek ellenére csörögtek, pontosabban mondva inkább csattogtak. A hanghatás elsősorban erősebb ütéseknél jelentkezett intenzívebben, hirtelen, érdekes módon. Gyorsaság közelít a jól beragasztott hagyományos szoftok sebességéhez, de más a viselkedése, a dinamikája az ütéseknek. Távolról pl. dobálásban rugalmas, elég gyors, de messzebbről visszatámadni már nehézkes. Minden szabályosan, szakszerűen, helyesen kivitelezett ütés, pörgetés oda megy, ahová kell. De : azok az ütések, pörik, amik ugyan kicsit félresikerültek, ennek ellenére csörgetett hagyományos szofttal még gond nélkül asztalra irányíthatók, és bemennek a helyükre, nos, ezekkel az új fajta borításokkal már egy fokkal bizonytalanabb, hogy azok hová mennek. A fals közepes. Sporttársamat kértem meg, hogy szerváljon nekem jókat, a következő történt : ő jónak érezte a szervákat, rossz fogadás esetén nem is mentek vissza, de az ettől a sporttársamtól megszokott szervaszínvonalat a szerva egyszer sem érte el, pedig igyekezett jókat adni. Még egy dolog tűnt fel: a labdaérintéseknél érződik egyfajta kis „tompaság”, ami lehet, hogy csak megszokás kérdése, hogy zavaró-e. Pár perc próba után NB3-as sporttársam összefoglalva annyit mondott végül: tulajdonképpen ő úgy érzi, tudna vele jól játszani.
A borítások érzése nem ugyanolyan, mint egy jól sikerült VOC-s beragasztásé, viszont az ütőhöz nem kell hozzányúlni, és mindig ugyanolyan. Hogy milyen hosszan igaz ez időben; hány hónap, mennyi idő, ezt nem tudom.
Szivacssűrűségre nézve kb. Sriver-EL-hez tudnám őket hasonlítani a játékbeli viselkedésük alapján. A gumik tapintásra olyannak tűnnek, mintha nem lennének annyira hajlamosak a repedezésre, mint a JO GOLD.
Összefoglalva: ezek a borítások a normál becsörgetéhez képest „más világ”-ot képviselnek, bár vannak hasonlóságok. Ha majd egyszer ki tudok próbálni 2.0-sakat, pontosabb képem lesz róluk. (Én nem játszok max-szal, 2.0-2.1-et szeretem) Tekintettel arra, hogy ezek a borítások az új típusú szoftok között nem számítanak drágának, és hamarosan elméletileg jön a „ragasztástilalom”, egy próbát megérnek mindenképpen. Az alapján pedig mindenki eldöntheti magának, hogy egyénileg jónak találja-e ezeket a termékeket.